Mozgásterápiával a reflux ellen

Sokak számára ismerős, roppant mód kellemetlen állapot, amely megkeseríti a hétköznapokat. Viszont hadd osszak meg egy titkot…létezik még izgalmas alternatíva, amennyiben a gyógyszerek már önmagában nem bizonyulnak elegendőnek.

A reflux (orvosi rövidítése: GERD) hátterében megbúvó lehetséges okok megértéséhez kicsit vissza kell térnünk az (anatómiai) alapokhoz.

A nyelőcsövünk alsó részén, a gyomor bejáratánál található záróizom (szép nevén LES – lower esophageal sphincter) elégtelen működése esetén a gyomorsav visszaáramolhat a nyelőcsőbe, ezzel különböző panaszokat okozva (gyomorégés, köhögés, savas szájíz, maró és égő érzés a nyelőcsőben, fájdalom akár a mellkasra is kiterjedve). A LES a nyelőcső végén található tónusosan összehúzódó, körkörös simaizomrostok kötege. 2-4 cm hosszú, és a rekeszizom veszi körül.

Sokan nem tudják, de a rekeszizom a legnagyobb légzőizmunk. Funkcióját tekintve ő választja el a hasüreget a mellüregtől, emellett a légzés során dugattyúszerű mozgásával egy folyamatos ritmust biztosít a belső szervek mozgásának, valamint felelős a hasűri nyomás fenntartásáért (ami bizonyos élettani funkciók miatt lényeges). Rekeszizmunk fogja adni a gyomor „mennyezetét” és a szív „padlóját”. Mivel egyes rostjai az L3-L4-es csigolyákon erednek, így szerepe lesz a gerinc stabilitásában is. Érdekességként megemlítendő, hogy a kötőszövetes összeköttetéseknek köszönhetően belső szerveink mind kapcsolatban állnak egymással és a mozgató szervrendszer elemeivel is. Nem is gondolnánk, de a rekeszizom még a szívburokkal is kapcsolatban áll.

Ha a rekeszizom nem működik megfelelően, az szerepet játszhat a refluxos panaszok kialakulásában, fenntartásában. Mint ahogy fent már szó volt róla, rajta keresztül halad át a nyelőcső, illetve a főverőér (aorta), a bolygóideg (X. agyideg), szimpatikus dúclánc (truncus symphaticus), az alsó üres véna (vena cava inferior) is.

Tehát összekapcsolva az eddigieket láthatjuk, hogy a gyomorszájunk pont ott van, ahol a nyelőcső áthalad a rekeszen. A hasűri nyomásfokozódás nyújtani fogja a hasizmokat, tágítja a hasűrben a teret, így a gyomor felfelé nyomódik. A gyenge rekesz pedig enged ennek a nyomásnak és nem engedi összezáródni a gyomorszájat (van egy fiziológiás reflux megelőző mechanizmusunk, ami ilyenkor sérül!).

A kellemetlen igazság pedig az lesz, hogy szerves részei vagyunk ennek a folyamatnak, valamint panaszaink fenntartásának. Fontos tisztázni, mik azok az életmódbeli tényezők, amik segítettek létrehozni ezt a kedvezőtlen állapotot:

  • Évek óta tartó ülőmunka, aminek köszönhetően bordakosarunk folyamatosan össze van nyomva, korlátozódik a rekesz mobilitása, a tüdőnk sem tud megfelelően tágulni, felületes lesz az légzés
  • Megfelelő mennyiségű és minőségű fizikai aktivitás hiánya
  • Túlsúly, helytelen táplálkozás

Mi az, ami szembetűnő lehet a szemfülesek számára? Hogy ezek általában sajnos egyszerre állnak fent. Kiemelten lényeges a testtartás szerepe, hiszen napi 8-10 óra (vagy több) görnyedés során kompressziót gyakorolunk a rekeszen áthaladó képletekre, ami igen csak negatív hatást fog kifejteni a keringésre is. Nem szabad megfeledkeznünk a gerincre mért hatásáról sem. A derék túlterhelődése és a nyaki rész megnövekedett teherviselése miatti fájdalom sokak számára ismerős lehet már pár évnyi ülőmunka után.

Ez elmúlt 20 évről elmondható, hogy a technológia fejlődésével párhuzamosan a testtartásunk is megváltozott. Szerintem már kezd körvonalazódni, hogy mi is az ára. A csökkent fizikai aktivitást még társítjuk az ülő munkával, akkor egész nap összepréselve tartjuk testünk azon régióját, ahol sok élettani funkció szabályozódik. Ezek mind kihatnak ránk és észre sem vesszük!

Viszont jó hír, hogy a test bármely más harántcsíkolt izmához hasonlóan a rekeszizom is akaratlagosan rábírható a teljesítmény javítására légzőgyakorlatok által.

A légzésterápia során nagy hangsúlyt fektetünk a testtudatosításra és a „hasi” légzés megéreztetésére, célzott gyakorlatokkal megtanulunk újra a rekeszizmunkkal lélegezni, visszaadva annak elsődleges szerepét. Jótékony hatását a központi idegrendszer áthangolásán keresztül is kifejti, így várható az általános közérzet javulása és a mindennapi energiaszint növekedése is. A mellkas mobilitásának fokozásával javítjuk a tüdő funkcióját is, és még a gerincünk is roppant mód hálás lesz nekünk. Az egész terápia szépsége abban rejlik, hogy habár a reflux problémakörét célozzuk meg, de ezekkel a komplex gyakorlatokkal több szinten is profitálhat a szervezetünk belőle.

A helyes rekeszlégzés elsajátításával és gyakorlásával már 4 hétnyi terápia után szignifikáns javulás tapasztalható nemcsak a szubjektíven megélt tünetek kapcsán, hanem pH-metria során is mérhető a pozitív irányú változás. 9 hónapos utánkövetés során szintén látható, hogy folyamatos gyakorlás mellett az elért jótékony hatások megmaradnak. Szintén egy kis érdekesség: egy 2019-es randomizált, kontrollált vizsgálat során sikeresen javították a refluxos panaszokat már 1 heti viscerális (zsigeri) oszteopátiás kezeléssel is. A zsigereinket körülvevő kötőszövetes hálózat ugyanúgy lehet feszes, kötött, mint az izmaink, inaink, ízületeink körül. Fontos ennek a szöveti feszülésnek az oldása, lazítása, hiszen ez szintén szerepet játszhat rengeteg panasz kiváltásában, fenntartásában.

Láthatjuk tehát, hogy nem kell teljesen kilátástalannak megítélni a helyzetünket, hiszen léteznek még lehetőségek a problémánk megoldására.

Aki már régóta küzd, de továbbra sem elégedett az eredménnyel… javasolnám, adjunk egy esélyt a gyógytornásznak is!

Felhasznált szakirodalom:
Eguaras N., Rodríguez-López E.S., Lopez-Dicastillo O., Franco-Sierra M.A., Ricard F., Oliva-Pascual-Vaca Á. Effects of Osteopathic Visceral Treatment in Patients with Gastroesophageal Reflux: A Randomized Controlled Trial Journal of Clinical Medicine 2019 Oct; 8(10): 1738.

Eherer A.J., Netolitzky F., Högenauer C., Puschnig G., Hinterleitner T.A., Schneidl S., Kraxner W., Krejs G.J., Hoffmann K.M. Positive effect of abdominal breathing exercise on gastroesophageal reflux disease: a randomized, controlled study The American Journal of Gastroenterology 2012 Mar;107(3):372-8.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük